Az ember és a környezet szimbiózisa

Magad legyél a változás, amit a világban látni akarsz. Avagy mindig magad látod a világban.
Az elsö egy Gandhihoz kötött idézet, amit ö sosem mondott. A második ennek a gondolatnak a következménye. Ha változunk, a körülöttünk levö világot is megváltozni látjuk abba az irányba, de ekkor is mi állítjuk önmagunk elé a képet.
Akár tudatosan akár tudattalanul, de mágnesként húzzuk vagy taszítjuk magunk irányában a környezetünket. Ha tudattalanul csináljuk, az életünk repetitívnek tünik, mi meg áldozatnak. Ha tudatosan, valami új és lényeges sülhet ki belöle.

De miért is van ez? Elöször is, hadd mutassam be az agy egy érdekes tulajdonságát.
Biztos elöfordult már veletek, hogy egy új felfedezést egyik napról a másikra mindenhol láttok. Az ember elolvas egy könyvet gombákról, és a hétköznapi élete tele lesz velük. A boltban, ahova minden nap jár, 10 új fajta gombát talál. Minden második utcasarkon feltünik egy csokor, és a Facebookon bejelöli valaki, akinek a profilképe egy gomba.
Véletlen lenne, vagy a vonzás törvénye tényleg nem humbuk?

Nos, a gombák eddig is ott voltak, csak nem vette addig észre, amíg az agya nem járt folyton rajtuk. Amire a legtöbbet figyelünk, azt látjuk meg a világban is a legkönnyebben.
Az agy azt a kérdést válaszolja meg, amit felteszünk neki. Egy egyszerü kérdés is órákra le tudja kötni a figyelmünket - például amikor a haverom a kocsiban azt kérdezte, hány sárga kocsit látok? Mintha addig fekete-fehérben éltem volna, annyira meglepödtem a sok sárga kocsi látványától.
Egy komplexebb kérdés akár évekig leköti a figyelmünket — például hogy miért van olyan sok emberi gonosztett? Ha rákoncentrálunk, mindenhol ezt fogjuk látni.

A tény az, hogy gombákból is, kocsikból is és emberekböl is rengeteg van körülöttünk, jó, rossz, és ezek között minden. Akár fizikailag, akár képernyöinken bármire kaphatunk megerösítést bármikor. Ugyanez igaz viszont fordítva is, mert a figyelem növeli a tárgyának energiáját.
Trump egyénként nem probléma, csak ha az egész világ ismeri.

Mi egy csatorna vagyunk, amin keresztül az értékeink és nézeteink láthatóak. Minél többet látnak az emberek valamiröl, annál valószínübb, hogy befolyásolja öket. Minél több ember látja, annál valószínübb, hogy valaki rezonál a gondolatainkkal. Ha olyan értékeket vetítünk mások elé, amit mi magunk is szívesen látnánk a világban, sokan meghallják majd és segítenek világra hozni.
Ezért nagyon fontos megválogatni, hogy mire szentelünk figyelmet. Egyénként felelünk azért, hogy mit erösítünk a világban.

Brit tudósok felfedeztek úgynevezett tükörneuronokat az agyban, amelyek a föemlösöknek engedi meg, hogy mások illetve általuk használt eszközök helyébe képzeljék maguk. Lehetövé teszi hogy egy filmen sírjunk vagy akár egyé váljunk kedvenc hólapátunkkal télen.
Abban is segít, hogy pozitivitást hozzunk a világba. Ha valakire rámosolygunk, általában visszamosolyog. Ha valakivel kedvesek vagyunk, általában kedvesen reagál.

Székelyföldön a találkozások egy része azzal kezdödik, hogy ‘mit néze?’, ami ugyanúgy hoz maga után következményeket.

A tükrözés ösidök óta része az emberi viselkedésnek. Utánozzuk azt, akire felnézünk, akivel vagyunk, akit látunk.
Azon 5 ember átlaga vagyunk, akivel a legtöbb idöt töltjük. Mindenki húzza a társaságát azon dolgok felé, amit ö képvisel. Pozitív példaként tehát tudunk motiválni másokat a változásra. Nem feltétlenül azt, akit próbálsz, vagy úgy ahogy gondolod, de megváltoztathatod valaki életét.
Nemrég mesélte például egy rokonom, hogy azért kezdett el ö is szaladni, mert látott engem a faluban fel-alá futkorászni néhányszor, és kedvet kapott. Mára az egyik kedvenc hobbija lett, én viszont évekig nem is tudtam erröl.

Másokat nem lehet változásra kényszeríteni, mert belsö ellenállás lép fel ilyenkor. Úgy változtatjuk más felfogását, ahogyan egy kanapét mozgatunk. Ha tolni akarjuk, a földbe nyomjuk és megnö a súrlódás. Ha ehelyett húzzuk, elemeljük a földröl és száll felénk.

A változást magunkban kell megteremtsük. Ehhez gyakran eszünkbe kell jusson az új perspektíva, és cselekednünk kell az irányába. Egy internetes figura például egy gyerekkori képét kirakta a telefonja záróképernyöjére, és amikor megnézi, egy bizonyos belsö gyermek meditációt végez el. Amikor valaki látja a telefonját és megkérdezi, hogy ‘Gyönyörü gyermek, hány éves?’, elmagyarázza neki és így egyel több ember tud a Hoʻoponoponoról.

Építsük fel tehát belsö és külsö világunkat olyan elemekböl, amelyekböl szeretnénk többet látni.
Ha kiteszünk egy gyümölcstálat a nappaliba, mi és környezetünk is valószínüleg megkóstol egy banánt.
Ha kimegyünk a városba a barátainkkal, és nem iszunk alkoholt, ök is valószínüleg kevesebbet vagy nem isznak.
Ha önkénteskedünk, sok jótétlélekkel találkozunk, és az ismeröseink figyelmébe is állítjuk ezt.

Visszatérve Gandhira, amit ö eredetileg mondott, így szól:
“Mi csak a világ tükörképe vagyunk. A külső világban jelen lévő összes tendencia megtalálható a testünk világában. Ha meg tudnánk változtatni magunkat, akkor a világ tendenciái is megváltoznának. Ahogy az ember megváltoztatja saját természetét, úgy változik a világ hozzáállása is. Ez a legfőbb isteni misztérium. Csodálatos dolog ez, és boldogságunk forrása. Nem kell megvárnunk, hogy mások mit tesznek.”

Tegyük ki tehát a banánt jól látható helyre, hogy ránézve mindenkinek eszébe jusson az egészséges étkezés.